Kelet-Ázsiában őshonos lombhullató fa. Őshazájában, Kínában 4000 éve termesztik tápláló terméséért. Alacsony, 6–8 méter magas fa, amely mára a Földközi-tenger egész vidékén elterjedt. Törzsének kérge barna, repedezett, ágai tüskések. Csonthéjas termése, a jujuba hosszúkás, vagy elliptikus, kezdetben zöld, majd rozsdabarna, a húsa egyetlen nagy magot vesz körbe. Jól tűri a hőmérsékleti szélsőségeket, a nyári +40 °C-tól a téli -20 °C-ig. Jó fejlődéséhez az évi +30 -15 °C-os szórás látszik kedvezőnek. A késő tavaszi fagyok és a rossz idő ellen késői kihajtással védekezik. Gyümölcsei ízletesek, nyersen, főzve, és aszalva is fogyasztható. Szinte minden részét felhasználhatjuk. Kérge és levele a sok csersav miatt gyógyszernek és cserzőszernek alkalmas alapanyag. A Himalája északkeleti lejtőin selyemhernyót nevelnek rajta. A jujuba termése belsőleg fájdalomcsillapítóként ajánlott rekedtség és a garat gyulladásos megbetegedései, például torokgyulladás esetén. Köhögés és hörghurut kezelésében köptetőszerként használják. Nyálkahártya-összehúzó tulajdonsága miatt hatásos gyógyszer hasmenés kezelésére önmagában vagy a hasonló hatású szentjánoskenyérfa és az orvosi ziliz segítségével. Apróbb termésű, vad fajta.

Hozzáadva: 2023.02.