
Üdvözöljük megújult webáruházunkban! Belépés / Regisztráció
Magrúgó (lövőuborka) - Echballium elaterium (L.) A. Rich. - Cucurbitaceae
Egyik legkülönlegesebb, házikertben ismeretlen növényünk. Hamvas, szürkés színű, karéjos, nagyon tetszetős, díszes levele és kissé elfutó szára van 5-7 cm hosszúságú, tüskés, uborkaszerű, húsos kabaktermései, mint megannyi kis puska működik. Éréskor, vagy a legkisebb rezdülésre a kicsiny uborkák kocsányuknál leválnak, és az így keletkezett nyíláson 2-3 m-re is kilövik kocsonyás tartalmukat a maggal együtt. Ilyenkor nem tanácsos a növény közelébe menni.
Az Azori-szigetektől a Földközi-tenger vidékéig, onnan Elő-Ázsiáig, ill. a Krím félszigetig őshonos. Hazánkban vadon terem. Kiskertben nem fordul elő. Egyéves, lágy szárú, napfény- és melegkedvelő növény. Magja 10 mm hosszú, két végén kihegyezett, uborkáéhoz hasonló. Ezermagtömege 20-24 g, csírázóképessége 80-90%-os, a mag 5-6 évig használható. 6-8 nap alatt kikel. Május közepétől 70-100 x 70-100 cm-re 6-8 szemet vetünk egy fészekbe, 2-3 cm mélyen (3-4 növényt hagyunk fészkenként). A talajápoláson kívül más gondozást nem igényel. Szárazon termesztjük. Termését óvatosan, maggyűjtő edény (dunsztosüveg) rátartásával szedjük, nehogy szemünk és arcunk megsérüljön. Magját úgy kezeljük, mint az uborkáét, szellős ruhazsákocskában tartjuk el.
Hobbi-, bemutató-, különleges és díszkertekbe egyedenként és csoportosan telepíthetjük. A gyermekeket tartsuk távol tőle. A kis uborkák augusztus-szeptemberben érnek. A termés húsa keserűanyagot és elaterin glükozidot tartalmaz, amely már az ókortól kezdve gyógyszer.