A paradicsom őshazája Közép- és Dél-Amerika. Jóval Amerika felfedezése után került Európába. Először Francia- és Olaszországban „szerelem alma" néven találkozunk leírásával. Étkezési célokra csak a francia forradalom után került felhasználásra. Általában egyéves, de megfelelő viszonyok között évelőként is lehet nevelni. A csírázáshoz nincs szüksége a magnak fényre - célszerű fóliával letakarni — ezzel a pára gyors eltávozását megakadályozzuk. Kikelés után nappalra azonnal el kell távolítani a takarót, ellenkező esetben a palánták felnyúlnak, vékony, hosszú szárúak lesznek. Vetése faládába történhet, de előtte fertőtleníteni kell: Basudin 5, Diazinon 5, vagy Basamid Ipammal.
A lándzsa alakú sziklevelek hamar a talaj felszíne fölé kerülnek. A csíráztatást 20-30 °C hőmérsékleten, mintegy 6-7 napig kell végezni.
A paradicsompalánta kiültetésekor a szikes és vizenyős talajt mellőzzük, 70x90 cm távolságra ültessük. A palántákat 4-6 Iombleveles korukban — a májusi fagyok elmúltával - ültessük ki állandó helyére. Kifogástalan eredést, gyors és kielégítő fejlődést csak zömök, bő gyökérzetű palántáktól várhatunk. A jó megeredés sikere az ültetés utáni alapos beöntözéstől, beiszapolástól függ. Ültetés előtt 1-2 héttel szoktassuk a palántákat a levegőhöz. A rövidszárú palántákat állítva, 6-8 cm mélyre ültessük — a hosszabbakat kissé elfektetve ültetjük. A magokat március 10. után kell elvetni. Ne feledkezzünk meg a fattyazásról, ügyeljünk arra, hogy 3-4 kacshajtást hagyjunk meg legalul, a főhajtásokat pedig karózzuk. A paradicsom melegigényes növény, ami trópusi származásával magyarázható. Hőmérsékletigénye a tenyészidő folyamán nem egyforma, 11 °C- nál alacsonyabb hőmérsékleten nem is indul meg a csírázás. A kelés inkább 1-2 nappal tovább tartson, mintsem gyorsan kelő erőtlen, nyurga, beteges palántákat kapjunk. Fejlődése során a rendszeres öntözést meghálálja. Egy-egy öntözés során 30-50 mm-nél több vizet nem szabad adni. A laza szerkezetű, humuszban gazdag homoktalajon tenyészik legjobban. Tápanyagigényes növény, rendszerint frissen trágyázott talajban érzi jól magát. Ha kevés az istállótrágya, alkalmazzunk ültetés előtti fészektrágyázást. A nagy termés biztosítéka a megfelelő arányban adagolt műtrágya. A tenyészidő alatt célszerű több ízben Pétisóval fejtrágyázni. Istállótrágya hiányában, főleg homokos talajon, alkalmazhatunk zöld- trágyázást is, ez a pétisót is pótolhatja. Meszes homokon kétéves fehérvirágú somkórót, savanyú homoktalajban csillagfürtöt alkalmazzunk zöldtrágyának. Trágya komposztot az alábbiak szerint készíthetünk. Egy 200 literes hordót tegyünk 1 /4-ig trágyával (sertés, nyúl, marha, baromfi, stb.) és tegyünk hozzá 3/4 rész 40 °C-os vizet. Az edényt fóliával takarjuk le, s 3-4 hét múlva felhasználhatjuk, az alábbiak szerint: a paradicsom főhajtásától 25-30 cm távolságban 3-4 helyen fúrjunk fafúróval a földbe 30- 40 cm mély lyukat. A kifúrt lyukakba érett trágyakomposztot töltsünk, majd takarjuk le a lyuk száját földdel, mert a kipárolgást ezzel megakadályozzuk. Feltétlen vigyázzunk a befúrásnál, hogy ne roncsoljuk meg a gyökérzetet.
