A paprika őshazája Brazília és a tőle északra terülő Dél-amerikai államok. Európába Amerika felfedezése után került és Spanyolországon keresztül igen gyorsan elteljed. Az első említés a paprikáról 1494-ből Chancától, Kolombus kísérőjétől való.
A paprika melegigényes növény. Kedvező fejlődéséhez 22 C körüli hőmérséklet szükséges. Természetesen a növény korától és környezeti tényezőktől függően a hőigény nagymértékben változik. Így pl. csírázáshoz vagy tűzdelés után 22 C-nál magasabb, szikleveles állapotban annál alacsonyabb hőmérsékletet igényel. Erős fényben magasabb a növény hőigénye, mint gyenge fényben. A túl magas hőmérséklet hatására a fejlődés lelassul, és a termesztési idő megnyúlhat. Ilyenkor a terméskötődés is gyakran elmarad. A védekezés legjobb módja a paprikák edzetése, vagyis a fiatal növények fokozatos hozzászoktatása a szabadföldi, mostohább viszonyokhoz. A fényben szegény hónapokban a paprika nemcsak új termést nem fejleszt, hanem az előzőleg képződött bimbókat is elrúgja. Napi 6 órás megvilágításban a paprika már egyáltalán nem virágzik. Az étkezési- és fűszerpaprika vízigénye nem egyforma. Az utóbbi öntözés nélkül is elfogadható termést ad.
A paprika morzsalékos szerkezetű, gyengén savanyú és közömbös kémhatású, humuszban gazdag homok- vagy vályogtalajokat szereti. Kötött talajon is jól fejlődik. A homoktalaj tápanyagban szegény és víztároló-képessége rossz. A paprika sok tápanyagot és jói vízellátást kíván, ezért homoktalajon csak bő trágyázással és gyakori öntözéssel érhetünk el jó paprikatermést. A trágyázást ősszel kell elvégezni. Ekkor szántjuk be a szervestrágyát, műtrágyák közül a káli- és foszfortartalmúakat, részben azért, hogy a klór kimosódjék, részben, hogy az őszi talajmunkákkal a paprika gyökerezési mélységéig jusson el. A nitrogéntartalmú műtrágyákat ültetéskor vagy fejtrágya formájában a növény tenyészideje alatt adagoljuk. Fejtrágyaként szervestrágyát is adhatunk. Erre a célra legjobban megfelel a könnyen lúgítható sertéstrágya, amelyből öntözéskor 40-50 g/kh-at keverünk folyamatosan a barázdában folyó vízbe.
A paprikamag csírázását melegvizes csiráztatással vagy a mag benedvesítésével és felmelegített melegágyi földben vagy trágyában való tartásával siettethetjük. Legcélszerűbb, ha a magot vászonzacskóba tesszük és 4-5 napra 30-35 °C-os vízbe. Mihelyt a mag felrepedt, ill. a gyököcske megjelent, el kell vetni. A paprikamagot március 10. és 21. között vessük el. 20 C hőmérsékleten a vetés után kb. 6-8 nap alatt kezd csírázni. Az előcsávázott mag 2-4 nap alatt kikel. Mihelyt az első csírák kibújtak, vegyük le a takarót, mert sötétben csíranövényeink erősen megnyúlnak, esetleg el is pusztulnak. A kiültetés előtt legalább 10 nappal kezdjük meg a palánták edzetését. Ez abból áll, hogy eleinte csak nappal, de később - ha a hőmérséklet engedi - éjjel is állandóan szellőztessük.
A kiültetési munkák április 20-tól, legnagyobbrészt azonban május 10-től kezdődnek és június elejéig tartanak A palántákat kiültetés után célszerű azonnal beöntözni, mert így az ültetéskor a gyökerek körül maradt hézagok is beiszapolódnak és az eredés biztosabb lesz.
A késői fagyok ellen leghatásosabban a paprikanövények takarásával védekezhetnek, amihez fóliát, száraz füvet, stb. használhatnak. A talajápolási munkák sarabolásból, kapálásból és öntözésből állnak. A cél minden esetben a talaj porhanyítása, a gyom irtása és a nedvesség megőrzése.
