A spenót a Közel-Keletről, valószínűleg Perzsiából származik. Innen vitték az arabok Spanyolországba. Angliában a 16. században még, mint újdonságot emlegetik. Hozzánk elég korán eljutott, mert Szikszai Fabriczius Balázs: Nomenclaturájában /1590/ már megemlíti a spinácz nevű levélzöldséget.
Az Eszkimóspenótot főleg ősszel vessük, csak tavasszal vethető a Matador, a popeye, és az új-zélandi spenót. Az ősszel elvetett, a kikelt növényeket némi takarás /szalma, fű, kukoricaszár/ védelmében baj nélkül áttelelnek. Ha a vetés fölé fóliát húzunk, akkor már februárban szedhetjük a friss spenótot. A spenót a finoman eImunkált, elegendő tápanyagot tartalmazó, mészben nem szűkölködő, középkötött talajokon érzi magát a legjobban. Kb. 20 cm-es sortávolságra és 2-3 cm mélyre vessük. Ne egyszerre vessük el az összes magot, hanem kétszer vagy háromszor egyhetes időközökben. Legelőnyösebb, ha előző évben trágyázott talajba vetjük. Sok nitrogént és káliumot igényel. Az új-zélandi spenótot áprilisban kell vetni, lehetőleg egy sorban, kerítés mellé, ahol egy kissé támaszkodhat. Öntözni inkább gyakran és keveset kell. A fiatal leveles hajtásvégeket kell szedni: ennek hatására oldalhajtásokat fejleszt, és kedvező helyen szinte beborítja a talajt hajtásaival.
