Fontos, hogy a földkeverék laza, jó vízáteresztő, de némiképp nedvességtartó és steril legyen. Ez utóbbi azért fontos, hogy a fertőzés kockázatát csökkentsük. Ne használjon kerti földet, ami tele van gyom növénymaggal!

A nagyobb méretű magokat átmérőjükkel megegyező mélységbe kell ültetni. Az apróbb magokat szórja a földkeverék tetejére, mert azok a csírázás kezdeti szakaszában is több fényt igényelnek.

A magokat általában érdemesebb előbb cserépbe, szaporító tálcába ültetni, nehogy összekeverje az esetleges gyomnövényekkel.

A legtöbb babfajta Amerikából származik, s innét terjed a világ minden részére.

Melegigényes növény, 22 °C-on érzi magát a legjobban, de ennél melegebbet is könnyedén elvisel. A hidegre igen érzékeny, már 0 °C körül kipusztul. A hő- és vízigénye szoros összefüggésben van, mert hiába elégítjük ki hőigényét, ha kevés vizet kap, vagy alacsony a páratartalom, a bab nem köt jól, és kevés a termés is. Két kritikus időszaka is van, amikor sok vizet kíván. Az egyik a kelés időszaka, a másik a kötődés ideje. Fa árnyékában, köztesként, magasabb árnyékadó növény között is viszonylag jól terem.

A nem fagytűrő, évelő növényeket 5 C foknál melegebb, de max. 15 C fokos, világos, száraz helyiségben teleltesse! Csak minimális mértékben öntözze őket!

Ezek természetesen csak általános információk. A sikeres termesztés érdekében minden megrendelőnk, minden megrendelt mag, növény mellé ingyenes termesztési útmutató kap.

Őshazája K-India, a Himalája déli lejtői. Melegkedvelő. Hőoptimuma 25 +- 7 C. Hidegre érzékeny, már mínusz 0,5 C-on megfagy. A mag csírázási minimuma 12, maximuma 25-32 C. 25-32 C-on a magvak 3-4 nap alatt kikelnek. Alacsonyabb hőmérsékleten a csírázás ideje hosszabb. A növekedés és a fejlődés időszakában 20-30 C-os nappali és 17-21 C-os éjszakai hőmérsékletet igényel. A virágzás, megtermékenyülés hőmérsékleti igénye 16-38 C között elégíthető ki. A kedvezőtlen hőmérséklet hatására az uborka ledobja fiatal terméseit.

A paradicsom őshazája Közép- és Dél-Amerika. Jóval Amerika felfedezése után került Európába. Először Francia- és Olaszországban „szerelem alma" néven találkozunk leírásával. Étkezési célokra csak a francia forradalom után került felhasználásra. Általában egyéves, de megfelelő viszonyok között évelőként is lehet nevelni. A csírázáshoz nincs szüksége a magnak fényre - célszerű fóliával letakarni — ezzel a pára gyors eltávozását megakadályozzuk. Kikelés után nappalra azonnal el kell távolítani a takarót, ellenkező esetben a palánták felnyúlnak, vékony, hosszú szárúak lesznek. Vetése faládába történhet, de előtte fertőtleníteni kell: Basudin 5, Diazinon 5, vagy Basamid Ipammal.

A spenót a Közel-Keletről, valószínűleg Perzsiából származik. Innen vitték az arabok Spanyolországba. Angliában a 16. században még, mint újdonságot emlegetik. Hozzánk elég korán eljutott, mert Szikszai Fabriczius Balázs: Nomenclaturájában /1590/ már megemlíti a spinácz nevű levélzöldséget.

A paprika őshazája Brazília és a tőle északra terülő Dél-amerikai államok. Európába Amerika felfedezése után került és Spanyolországon keresztül igen gyorsan elteljed. Az első említés a paprikáról 1494-ből Chancától, Kolombus kísérőjétől való.

A paprika melegigényes növény. Kedvező fejlődéséhez 22 C körüli hőmérséklet szükséges. Természetesen a növény korától és környezeti tényezőktől függően a hőigény nagymértékben változik. Így pl. csírázáshoz vagy tűzdelés után 22 C-nál magasabb, szikleveles állapotban annál alacsonyabb hőmérsékletet igényel. Erős fényben magasabb a növény hőigénye, mint gyenge fényben. A túl magas hőmérséklet hatására a fejlődés lelassul, és a termesztési idő megnyúlhat. Ilyenkor a terméskötődés is gyakran elmarad. A védekezés legjobb módja a paprikák edzetése, vagyis a fiatal növények fokozatos hozzászoktatása a szabadföldi, mostohább viszonyokhoz. A fényben szegény hónapokban a paprika nemcsak új termést nem fejleszt, hanem az előzőleg képződött bimbókat is elrúgja. Napi 6 órás megvilágításban a paprika már egyáltalán nem virágzik. Az étkezési- és fűszerpaprika vízigénye nem egyforma. Az utóbbi öntözés nélkül is elfogadható termést ad.

A borsó őshazája a Kaukázustól a Földközi-tengerig terjed. Régi idők óta ismert növény. A kő- és bronzkorszakbeli maradványok között már találtak borsómagokat. Táplálkozási jelentősége nagy. Értékét nagy fehérjetartalma, továbbá a zöldborsóban levő cukor és C-vitamin adja. Ezenkívül tekintélyes mennyiségű foszfor-, kalcium- és vassót is tartalmaz.

A borsó nem tartozik a melegigényes zöldségnövények közé. Hidegtűrő növény, amely már 3-4 C-on csírázik. Tavasszal virágzás előtt -4, -7 C-ot is kibír, virágzáskor pedig -1, -7 C-ot. Ha lombja erős, tartós tavaszi fagyok esetén lefagyhat, ami igen ritkán fordul elő, később azonban újra kihajt és fejlődik. A nagy meleget, különösen, ha az szárazsággal jár együtt, nem bírja. Ilyenkor a szinte kivédhetetlen ellensége, a lisztharmat tönkreteszi.