Hylocereus Guatemalensis Britt and Rose (Piros húsú eperkaktusz)

Eperkaktusz

Ez az igéző gyümölcs egy epifiton - más növényen élősködő, — kaktusz és egy denevér szerelméből (merthogy ő segített beporozni a virágot) született. Egy éjjeli, fehér, vaníliaillatú virágba bomlás végén teljesedik ki... Puha pikkelyekkel borított fuksziarózsaszín héja miatt sárkánygyümölcsnek is nevezik.

A belseje váratlan látványt nyújt: a húsa teljesen fehér, áttetsző, tele van apró, fekete magokkal; egyszóval olyan, mint egy albínó kivi. Egyéb neveken is ismeretes: „tüskésdisznó kaktusz”, „az éjszaka szépe”, „pitaja”, vagy vietnami nyelven „thanh long”. Húsának édes, kellemes, a kivihez hasonló íze van, de kevésbé erőteljes. A gyümölcsvelő puhasága kontrasztot alkot az ember foga alatt ropogó magokkal. A dolog egyszerű: a teknősök, akik bolondulnak érte, még 100 métert is hajlandók lennének futni ezért a vitaminban gazdag nyalánkságért! Az eperkaktuszt nyersen fogyasztják, önmagában, gyümölcssalátákban vagy sörbetben, de az eperkaktusz legjellegzetesebb részei a díszes, látványos, lélegzetelállító pikkelyek. Vásárláskor válasszunk gömbölyded, nehéz, szabályos, repedésmentes, ép, szép mély fuksziaszínű gyümölcsöt. Meg lehet hámozni, de célszerűbb kettévágni, a tetejét levágni, a belsejét kikanalazni, akárcsak a kivit.

Mexikó déli részében és Közép-Amerika csendes-óceáni partvidékein honos, a trópusi Amerikában mindenfelé termesztik, és ritkábban Afrikában, Ázsiában és Ausztráliában is ültetik.

Termesztése és betakarítása: a forró, csapadékban szegény trópusi klímában tenyészik; dugvánnyal szaporítják, és dísz-, valamint gyümölcstermő növényként házi kertekben, sövények, falak mellett és fákon termesztik. A termést érett állapotban vágják le, csak néhány napig tárolható.